Inventarium de operibus litterariis ad res Hungaricas pertinentibus ab initiis usque ad annum 1700 – a magyar történeti irodalom lelőhelyjegyzéke a kezdetektől 1700-ig




НазваInventarium de operibus litterariis ad res Hungaricas pertinentibus ab initiis usque ad annum 1700 – a magyar történeti irodalom lelőhelyjegyzéke a kezdetektől 1700-ig
старонка1/108
Дата канвертавання10.12.2012
Памер7.03 Mb.
ТыпДокументы
  1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   108


Inventarium de operibus litterariis ad res Hungaricas pertinentibus ab initiis usque ad annum 1700 – A magyar történeti irodalom lelőhelyjegyzéke a kezdetektől 1700-ig

Kulcsár, Péter, Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar

Szerkesztette Harcsár, Magda

Inventarium de operibus litterariis ad res Hungaricas pertinentibus ab initiis usque ad annum 1700 – A magyar történeti irodalom lelőhelyjegyzéke a kezdetektől 1700-ig

írta Kulcsár, Péter és Harcsár, Magda

Készült az Oktatási Minisztérium támogatásával a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyv-támogatási Pályázat keretében.

Szerzői jog © 2003, 2004 Balassi Kiadó, Kulcsár Péter, OSZK

E könyv kutatási és oktatási célokra szabadon használható. Bármilyen formában való sokszorosítása a jogtulajdonosok írásos engedélyéhez kötött.


Tartalom

1. INTRODUCTIO – BEVEZETÉS Error: Reference source not found

2. AUCTORES Error: Reference source not found

3. DE REBUS HUNGARICIS I. (SINE AUCTORIS NOMINE) Error: Reference source not found

4. DE REBUS HUNGARICIS II. (SINE AUCTORIS NOMINE ET SINE OPERIS TITULO) Error: Reference source not found

5. Vita Error: Reference source not found

6. ABBREVIATIONES Error: Reference source not found

1. Signa Error: Reference source not found

2. Instituta Error: Reference source not found

3. Litteratura Error: Reference source not found


1. fejezet - INTRODUCTIO – BEVEZETÉS

Az alább fekvő anyag negyven-negyvenöt év alatt állt össze, mondhatni, szinte magától, mellékesen és szándéktalanul. De ha már összeállt, kár lenne, ha szétporladna. Eredetileg, valaha a történeti gondolkodás, a történelemszemlélet magyarországi alakulását próbáltam meg nyomon követni a kezdetektől a XVIII. századig, és ehhez végig kellett tekintenem a számba vehető forrásokon. Így keletkezett egy bibliográfia a hazai historiográfia régibb termékeiről. Azonban hamarosan észrevettem, hogy a történelemről vallott nézetek nemcsak a „história” feliratot viselő alkotásokban jelennek és nyilvánulnak meg, hanem – sőt többnyire frappánsabban – egy szűkebb, tehát érzékelhetőbb körben, az egyéni élet körül mozgó gondolatmenetben, mint amilyen az életrajz, a halotti beszéd. Továbbá (ez magától értetődik) elválaszthatatlanok a jelen társadalomra irányuló véleményektől és az annak állapotát, lehetőségeit mérlegelő politikától. Módszertani oldalról tágította a kört az a tény, hogy néhány diszciplína, amelyet manapság önálló kutatási ágként tartunk nyilván, akkortájt szimbiózisban élt a történettudománnyal (föld- és népleírás, hadtudomány, természetrajz, bizonyos pontokon a jogtudomány és a teológia is). Így hát a bibliográfia látóköre szélesebbre nyílt.

És nem érdektelen, hogy történeti irodalmunk nemcsak idehaza hatott, hanem odakint is, mint ahogy a viszonosság is megvan. Egy tekintélyes része éppen azzal a céllal keletkezett, hogy a külföld figyelmét Magyarországra irányítsa. Hazánk dolgait egy-egy időszakban a távoli vidékeken is élénk érdeklődéssel kísérték. Történetírók és tudósítók jöttek ide messzi tájról, sokszor nagy számban, direkte azért, hogy a tárgyat a helyszínen tanulmányozzák. Voltak szenzációs epizódok, amelyek egypár hétre, hónapra vezető helyet kaptak a világsajtóban. Hozzájárult ehhez, hogy időről időre akadt egy-egy államférfi, mecénás, aki azért hívta ide a külföldi írástudókat, hogy hozzák magukkal a történettudomány és a propaganda nálunk még nem ismert modern módszereit és szempontjait. Sorsunk, múltunk és jelenünk alakulásáról az idegeneknek is megvolt a véleményük, és az nemritkán miránk is hatott. A hazaiak mellett tehát a külhoniakat is figyelembe kellett venni.

Közben kiderült az, ami már az induláskor is nyilvánvaló lehetett volna, hogy a literatúra nemcsak írókból áll, hanem olvasókból – sőt, mi több, nem olvasókból – is, hogy az alkotó által képviselt társadalom- és történelemszemlélet minősítésénél nem hanyagolható el az a hatás, amelyet gyakorol. Az ritkán, talán sohasem történik meg, hogy egy írott mű újdonságként, agitatív erővel behatol a társadalom tudatába és azt mozgósítja, új útra tereli, az ellenben természetes, hogy széles utat talál a publikumhoz, ha gondolkodásmódjához, igényeihez simul. Ezen alapfeltétel teljesítése után akár annak befolyásolására is alkalmas lehet. Azonban akárhogyan is van, nemcsak az a kérdés, hogy ki mit alkotott, hanem az is, hogy azt hányan, hányszor és mikor, meddig vették kézbe. Ebből gyakorlatilag az következett, hogy számba kellett vennem a nyomtatott kiadásokat, a kéziratos példányokat, a fordításokat, az átdolgozásokat, a kivonatokat is. Ilyképpen a bibliográfia szinte katalógussá alakult.

Végül is a kezdetben fölvett téma megdagadt és belefulladt a saját zsírjába. Nem lett és nem lesz belőle semmi. Arról nem beszélek, hogy sajátképpeni történelemszemlélet a régibb időkben (általánosságban a XVII-XVIII. századig) nem is létezett. A gondolkodás nem tapasztalt minőségi különbséget sem a természet és a társadalom, sem a múlt és a jövő között. A történelemben ugyanazt a causa finalist fedezte föl, amely a fizikai világot útjára indította és mozgatja a cél felé. A vállalkozás tehát eleve kudarcra volt ítélve. Erre csak utóbb jöttem rá.

Nem az a szándékom, hogy a jelen munka olvasóját a magam gondjaival untassam. A keletkezés históriájáról azért kell szólnom, mert ez ad tájékoztatást arról, hogy mit is kereshet itt. Ehhez pedig kénytelen vagyok folytatni a problémák sorát. Bizonyos kérdések a gyűjtés közben föl sem vetődtek, amikor azonban az összeállításra és a szerkesztésre került a sor, nyomban fölmerültek és jó részt megválaszolatlanul maradtak, vagy a kényszerűség felelt rájuk, mert valamiféle terjedelmi korlátot föl kellett állítani.

Az időhatárral kezdem, mert az egyszerű. A török háborúk befejeződése és Rákóczi mozgalmának indulása között találtam egy pontot, ahol a témát le lehetett zárni. Hubay Ilona röplapkatalógusa az 1699. évből 12 tételt ismer, 1700-ból négyet; az 1701-es és az 1702-es év üres, majd 1703-ban hat kiadvánnyal újra megindul a sor, hogy a következőben elérje a 14-et. Az 1700-as határ tehát természetesnek látszik.

No, de mi a történetírás? Úgy gondolom, erre nem a tárgy és a terjedelem ad választ, hanem a stílus: közöl vagy elbeszél. Tehát kiestek a pőre adathalmazok, a jegyzőkönyvek, a dokumentumgyűjtemények. Itt vannak az országgyűlési diáriumok, de nincsenek az akták. Mályusz Elemér egy tanulmányában azt állapítja meg, hogy volt egy időszak, amikor az éppen szunnyadó historiográfia funkcióját az oklevelek narrációs része vette át. Csakhogy képtelenség lett volna felvállalni minden oklevelet, vagy éppenséggel misszilis levelet (még ha diplomata tollából származik is), amely eseményt ír le, noha elbeszélő jellege nem tagadható, noha történeti forrásként használható. Kivétel persze akad; Brodarics levelét mégiscsak vállalni kell. A döntés csak szubjektív lehet. Szubjektív szempont érvényesült abban is, hogy a vérbeli historiográfusokkal szemben a selejtezést illetően elnézőbb voltam. Bonfini Averulinus-fordításának egy részlete (az előszó) kiesett volna, ha nem ő írja.

A formára nem tekintettem, mert a vers, a színjáték, a regény ugyanannak a társadalomnak a szemléletét tükrözi, mint a tudós alkotás, jó részben ebből is táplálkozik, az eseményről, a személyről szóló epigramma ugyanazt az értékítéletet tükrözi, mint a hosszabb elbeszélés, az életrajz. Más oldalról nézve a dolgot, hajdan az is történelem volt, amit manapság nem vagy nem egészen annak tartunk, mint a trójai vagy a bibliai história.

Két nagyobb kör van, amely megfontolással maradt ki. Az egyik a középkori legenda, mely ugyan többnyire egy megragadható magból indul, de aztán olyannyira szerteágazó szálakon halad tovább, hogy annak föltérképezése speciális készültséget igényelt volna. Mivel nemcsak az alapműveket vettem föl, hanem – mint fönt jeleztem – leszármazottaikat is, a legenda mellett ott kellene állnia a nyomában járó breviáriumok, prédikációk és himnuszok tömegének és a vallásos irodalom megszámlálhatatlan alkotásának. Emellett úgy gondolom, hogy ha ez a műfaj végső soron vélt vagy valós történeti eseményekre épül is, szemléletében és metodikájában igencsak távol esik a historiográfiától.

A másik nagy terjedelmű csoport az eseti híradás (Relatio, Neue Zeitung, Avviso stb. címmel). Fölvettem a rendszeresen (főleg vásárok alkalmával) megjelenő hírlapokat és azokat, amelyek szerzőhöz köthetők. Ámde egy-egy eseményről tucatszám keletkeztek másod-harmadkézből való anonim tudósítások. Több ezer nyomtatott és kéziratos darabról van szó. Számos könyv- és levéltár őriz köteteket és kötegeket, amelyek százával fogják egybe ezeket. Az egymásból való átvételek, fordítások, a terjedelmi és tartalmi módosítások, az adatbeli eltérések, az átfedések, a nyomtatványok és kéziratok között rejtőzködő kapcsolatok földerítése, az egyes darabok azonosítása, rokonítása, szétválasztása meghaladta a lehetőségeimet. Egy adott témát minden bizonnyal körül lehet járni, de a két évszázadra rúgó teljes anyag áttekintése, az összefüggések földerítése, a filiáció nagy apparátust követelne. A címadatokat még csak regisztrálhattam volna, de a tartalmi áttekintésre és a rendezésre nem tudtam vállalkozni. A puszta címjegyzék viszont nem látszott elengedhetetlenül szükségesnek, mert szerencsére számos kiadvány, katalógus és bibliográfia áll a rendelkezésünkre, mely ezt a műfajt öleli fel, noha túlnyomó többségük csak a nyomtatványokkal foglalkozik. Mégis beiktattam néhányat, amely vagy igen korai, a műfaj tömeges megjelenésének első idejéből, a XVI. század elejéről való, vagy unikális darabnak látszik. De csak látszik, és nagyon valószínű, hogy az általam közölt anyagban is bőven van átfedés.

És lehet ám más műfajoknál is, hiszen ki tudja, hogy egy-egy szövegében nem ismert írás melyik ismert vagy szintén nem ismert másikkal vág össze részben vagy egészben. Az ismertek esetében sem áll sokkal jobban a helyzet. Minthogy a tárgyalt időszakban az úgynevezett szövegállandóság elve jószerivel ismeretlen volt, de uralkodónak semmiképpen sem mondható, ugyanazon műnek alig van két olyan egzemplárja, mely egymással szövegében is teljességgel azonos lenne. Sokszor a cím, a terjedelem is változó. Fokozottabban áll ez az egykorú fordításokra, melyek sokszor tartalmukban, adataikban, sőt felfogásukban is eltérnek a mintától. Fordítva pedig meglehet, hogy különböző szerzői nevek, különböző címek ugyanazt a szöveget takarják. Igyekeztem, hogy egy mű valamennyi variánsa egy helyen legyen feltalálható. A címváltozatokat – amennyire lehetséges volt – regisztráltam, a többi eltérő sajátosság megállapításához minden mű minden példányát össze kellett volna olvasni. Ez nem ment. Ezért a megadott kezdő és befejező szavak (incipit, explicit) is csak hozzávetőleg érvényesek. (Ráadásul ezekre csak a munka egy előrehaladottabb szakaszában kezdtem odafigyelni.)

Kérdés aztán, hogy ki és mi a magyar? A szerző tekintetében eléggé nagyvonalú voltam, arra gondolva, hogy aki itt nevelkedett, vagy egy darabig itt tartózkodott, belélegezte az itteni levegőt. Az alábbiakban magyar a magyarországi születésű (a nemzetiségtől, nyelvtől függetlenül hungarus) szerző, ha egész munkásságát külföldön folytatta is, és magyar az itt keletkezett mű, ha alkotója csak pár évet töltött is nálunk. A tárgy vonatkozásában tarthatatlan lett volna az engedékenység, hiszen nincs a világpiacon olyan átfogó történeti, földrajzi mű, lexikon, kronológia, amelynek ránk vonatkozó lapjai ne lennének. Azokat az írásokat vettem figyelembe, melyek címük szerint vagy tartalmuk meghatározó részében ide valók. Hogy mi az a meghatározó rész, azt megint csak esetenként lehetett eldönteni. Következetlenség tehát bőven akad, mert például valamely hírlap egyik füzete beleillik a sorba, a másik nem; csakhogy én nem olvastam valamennyit. Aki az adott témával foglalkozni kíván, majd végrehajtja a selejtezést. Más oldalról pedig magyarnak azt tekintettem, amit és akit a korabeli közvélemény annak tartott. A hunok tehát magyarok, Attila magyar király, és itt van Drakula is. Nélkülük félszeg volna a magyar történelem.

Tudnia kell az olvasónak, hogy módszeres anyaggyűjtést nem folytattam. Egyetlen folyóirat-sorozatot sem böngésztem végig, nincs olyan kézirattár, amelynek állománya itt teljességgel feltárva lenne. Erre egy hivatásszerűen dolgozó intézmény vállalkozhatna. Mondtam már, hogy ez az inventárium melléktermékként született. Ha egy kötet a kezembe került, ha egy könyvtárba betévedtem, kigyűjtöttem a szembeötlő adatokat. Megnéztem néhány katalógust is, kijegyzeteltem jó pár tudósítást, amely egyes gyűjtemények magyar vonatkozásait tárja fel, de célzott és rendszeres nyomozásról nem beszélhetek. A leírt dokumentumok egyik, kisebbik részét láttam, a nagyobbik részét az irodalomból ismerem. A leírás szempontjai az évtizedek alatt többször változtak, szűkültek, bővültek, és ezt visszamenőleg csak kivételesen tudtam érvényesíteni. Ez az oka annak, hogy az egyes leírások nem egyenlő mélységűek. A régebbi gyűjtésből alapvető adatok is hiányoztak, és mostanában, amikor fölmerült a gondolat, hogy a tételeket kompletálni kellene, olykor másodlagos, kevésbé megbízható forrásból pótoltam ezeket, vagy – ilyen is van – sehogy. Az anyaggyűjtést a 2000. évvel lezártam.

Hogy e riasztó tökéletlenséggel együtt is ki merek állni a világ elé, annak egyetlen oka a gyűjtemény gazdagsága. Nem annyira azoknak szánom, akik egy-egy tétellel kutatási szinten foglalkoznak, hanem inkább azoknak, akik általában szeretnének tájékozódni és akik a saját témájukhoz kiinduló vagy járulékos anyagot keresnek. Meg azoknak, akik hajlandók kiegészíteni, folytatni. Több mint 2200 szerző tízezernyi szerzeménnyel, körülbelül 1500 anonim írás, a kéziratok mögött több száz őrző gyűjtemény. Rengeteg műnek már csak az emléke él. És ha más nem is, az látható, hogy mennyi feladat vár másokra: tengernyi a soha ki nem adott kéziratos dokumentum, de akár tekintélyes életművet produkáló szerző is, és tömérdek az olyan mű, amely az egykorú publikáció, akár tucatnyi kiadást tápláló világsiker után évszázadok óta a homályban rejtőzik. Elég sok a megsemmisült vagy lappangó munka, kiadás, kézirat; ezeket is fölvettem, hátha éppen innen fordul rá a figyelme annak, aki többet tud róla. Arra is figyelmeztetni szeretnék, hogy a meglevők sem romolhatatlanok.

Részletes használati utasításra aligha van szükség. A dokumentumok túlnyomó többségének nyelve, a latin, az apparátusban is kézenfekvőnek látszott, nyelvismeret nélkül használható. Az első rész a szerzőhöz fűzhető műveket tartalmazza. A címfej a szerző nevét, anak változatait és születési, halálozási vagy működési dátumait mutatja. Ezután következnek a művek lehetőleg keletkezésük vagy az elbeszélt történet időrendjében. Címük és a címváltozatok; az anonim, de szerzőhőz köthető mű címe előtt csillag. Ha a cím nem egyértelmű, továbbá ha nem valamely világnyelven szól (hanem például magyarul), zárójelben latin fordítás vagy tartalmi ismertetés. A címben előforduló hazai helységneveket zárójelben megtoldottam a ma használatos névalakkal. Megjegyzem, hogy a címeket nem az eredeti dokumentum írásmódjával, hanem lehetőleg az illető nyelv mai helyesírása szerint közlöm, mert az egyes példányok e tekintetben eltérők, én pedig nem kéziratokat és nem nyomtatványokat, hanem műveket akartam ismertetni. A cím után a tárgyév(ek), vagyis az elbeszélt történet időpontja, időhatárai. Zárójelben a mű (az előszó) keletkezésének dátuma. A nyelv, ha szükséges; más megjegyzés (többnyire a töredékességet, néha a műfajt jelzi). Incipit, explicit (a kezemben járt példány nyomán betű szerint). Kéziratok lelőhellyel, jelzettel, vagy utalással arra, hogy az adat honnan származik. (Azonban magam is nemegyszer tapasztaltam, hogy a jelzetek időközben változhattak.) Kiadások a keletkezés rendjében, ahol lehet, jelezve a részletesebb leírást tartalmazó bibliográfiát. Fordítások, átdolgozások ugyanezen adatsorral. Ha a fordítás nem az eredeti nyelvről, hanem egy másik, korábbi fordításról készült, e második fordítás adatsora a korábbiéba van beillesztve. (Harmad-, negyedkézből való is akad.) Végül irodalmi utalás, amely kétség esetén a szerzőség megállapítását okadatolja; ha ilyen utalás nincs, az indokolást lásd az idézett kiadásban.

A II. rész az anonim műveket tartalmazza, a harmadik azokat, amelyeknek nemcsak a szerzőjük ismeretlen, de címük sincs. Ez utóbbiak esetében vagy az irodalomban rögzült titulust adom, vagy a tárgyat jelölöm meg; ez természetesen mindkét esetben önkényes, így a betűrendbe sorolás is. A IV. rész egyes személyekről szóló anonim műveket tartalmaz a szóban forgó személyek betűrendjében és életrajzi adataival. A II–IV. rész a címtől kezdve az I.-vel azonos tartalmú és felépítésű. Az intézmények jegyzékéhez kell még annyi magyarázat, hogy abban csak a ma is létező gyűjtemények vannak benne, azokat, amelyeket csak irodalmi utalásból ismerek, illetve amelyek időközben megszüntek, ide nem vettem föl. Hogy hajdan volt kincseik hova lettek, nem tudom.

2002. november 1.

Kulcsár Péter


  1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   108

Дадаць дакумент у свой блог ці на сайт

Падобныя:

Inventarium de operibus litterariis ad res Hungaricas pertinentibus ab initiis usque ad annum 1700 – a magyar történeti irodalom lelőhelyjegyzéke a kezdetektől 1700-ig iconУказатель скорости поворотов усп-300 он-09 55489-75 1 7500
Датчик пожарный тепловой ÒÈÍ 70,ÒÈÍ 90 ip30 (mgt 1N) 1700 Датчик пожарный тепловой тис 70, тис 90 ip30 (mgt 1S) 1700

Inventarium de operibus litterariis ad res Hungaricas pertinentibus ab initiis usque ad annum 1700 – a magyar történeti irodalom lelőhelyjegyzéke a kezdetektől 1700-ig icon1700-1750 The Story of St. Denis

Inventarium de operibus litterariis ad res Hungaricas pertinentibus ab initiis usque ad annum 1700 – a magyar történeti irodalom lelőhelyjegyzéke a kezdetektől 1700-ig iconConceptions of Holiness in the Lutheran Countries, c. 1550-1700*

Inventarium de operibus litterariis ad res Hungaricas pertinentibus ab initiis usque ad annum 1700 – a magyar történeti irodalom lelőhelyjegyzéke a kezdetektől 1700-ig iconThe use of a pocketed wheel and a ball for gaming dates back to about the year 1700, when a game called

Inventarium de operibus litterariis ad res Hungaricas pertinentibus ab initiis usque ad annum 1700 – a magyar történeti irodalom lelőhelyjegyzéke a kezdetektől 1700-ig iconФорма повідомлення учасникам про результати процедури закупівлі
Кількість товару, вид робіт або послуг Ковбаса варена – 2400 кг., сосиски – 1700 кг, фарш – 500 кг

Inventarium de operibus litterariis ad res Hungaricas pertinentibus ab initiis usque ad annum 1700 – a magyar történeti irodalom lelőhelyjegyzéke a kezdetektől 1700-ig iconРеферат. На тему: Выдаюшиеся учёные. Г. Ф. Лейбниц
С 1676 на службе у ганноверских герцогов. Основатель и президент (с 1700) Бранденбургского научного общества (позднее — Берлинская...

Inventarium de operibus litterariis ad res Hungaricas pertinentibus ab initiis usque ad annum 1700 – a magyar történeti irodalom lelőhelyjegyzéke a kezdetektől 1700-ig iconЖана Беренжера «История Империи Габсбургов»
Реферат по книге Жана Беренжера «История Империи Габсбургов» (Jean Berenger a history of the Habsburg Empire 1700 –1918. Translated...

Inventarium de operibus litterariis ad res Hungaricas pertinentibus ab initiis usque ad annum 1700 – a magyar történeti irodalom lelőhelyjegyzéke a kezdetektől 1700-ig icon• Курсы китайского языка: 1400 юаней • Магистратура: 1700 юаней
Стипендиальный фонд Правительства Китая, основанный Министерством образования кнр ежегодно предоставляет стипендии для иностранных...

Inventarium de operibus litterariis ad res Hungaricas pertinentibus ab initiis usque ad annum 1700 – a magyar történeti irodalom lelőhelyjegyzéke a kezdetektől 1700-ig iconПлан: Рэч Паспалітая ў еўрапейскай геапалітыцы ў другой палове хyii ст. Паўночная вайна 1700-1721 гг. Унутрыпалітычнае становішча Рэчы Паспалітай у другой палове хyii-хyiii ст. Першы І другі падзелы Рэчы Паспалітай
Тэма 2: паглыбленне палітычнага крызісу рэчы паспалітай у другой палове хyii–хyiii ст. Падзелы рэчы паспалітай

Inventarium de operibus litterariis ad res Hungaricas pertinentibus ab initiis usque ad annum 1700 – a magyar történeti irodalom lelőhelyjegyzéke a kezdetektől 1700-ig iconPrice 00 per annum, post free

Размесціце кнопку на сваім сайце:
be.convdocs.org


База данных защищена авторским правом ©be.convdocs.org 2012
звярнуцца да адміністрацыі
be.convdocs.org
Галоўная старонка